Kezdetek – az első három hónap
Megszületett a várva várt baba. De vajon mit tehetünk már az elején, hogy megelőzzük a későbbi alvászavarokat? A tobozmirigy az agy alvás-ébrenlét ritmusáért felelős központja. Olyan, mint egy beprogramozott biológiai óra: esténként elalvásra, reggelenként felébredésre késztet. A tobozmirigy a sötétség hatására melatonint állít elő, amely az agy természetes nyugtatója, altatója. Szundítás közben az agyban olyan hormonok termelődnek, amelyek egyrészt elősegítik a növekedést a csecsemő szervezetében, másrészt immunerősítő és szorongásoldó hatásuk van.
Babaritmus
A baba életében a 24 órás alvásébrenlét ritmus csak fokozatosan alakul ki. Egy pár hetes kicsitől még nem várhatjuk el, hogy tudja, mikor van éjszaka, és mikor nappal. Az ő biológiai óráját még a megéhezés miatti felriadás, illetve a jóllakottság utáni elalvás irányítja. Ezt a tempót kell követnünk nekünk is. Tehát akkor adjunk enni neki, amikor éhes – természetesen éjszaka is. Nem értek egyet azzal a vélekedéssel, hogy a gyereket úgy lehet jó alvóvá nevelni, ha hagyjuk sírni éjszaka. Alapvető szükségleteit mindig ki kell elégíteni, ez teremti meg a bizalom, a szeretet érzését is.
Idővel minden csecsemőnél megfigyelhetők olyan jelek, amelyek arra utalnak, hogy tobozmirigye már kész a 24 órás ritmus kialakítására. Ilyenkor a picik éjszakánként két étkezés között hosszabban alszanak, mint nappal. Ezt a természetes folyamatot egyszerű eljárásokkal mi is elősegíthetjük: éjszaka a baba szobájában legyen sötét és a lehető legnagyobb csend. Nappal viszont jobb a félhomály, és egyáltalán nem kell lábujjhegyen járkálni a pici körül. Az elfogadható zajszinthez hozzátartozik a normális beszédhang erőssége, például a másik szobában játszó testvérek és a működő háztartási gépek zaja.
Rítusok
Fontos, hogy a baba lehetőleg ébren legyen, amikor az ágyába tesszük. Persze időnként nehéz ezt elérni, legalábbis eleinte, amikor szopás közben gyakran elalszik. Ahogy múlnak a hetek, egyre többet lesz ébren. Ilyenkor semmiképpen se ringassuk álomba, hanem tegyük rögtön az ágyába. Az rögződjön benne, hogy egyedül, és nem a szülő „altatására” kell elaludnia. Az esti alvásnál simogassuk meg az ágyban, és nyugodt hangon közöljük vele: este van, itt az alvás ideje. Tegyünk az ágyába egy puha plüssállatot vagy rongyot. De mellé tehetünk egy sálat is, azt, amelyet nappal viseltünk – a „mamaszag” megnyugtatóan hat a kicsikre.
Az esti lefekvésnek ilyenkor már legyen meg a koreográfiája. A rítusok, a szertartások kialakítása igen lényeges, ezek nélkül még felnőttkorban is nehéz elaludni.
Az időpont megválasztása lehet egyéni, a család napirendjéhez igazodó. (Leggyakrabban a nyolc körüli lefektetés válik be.) Ezt előzze meg egy kiadós étkezés, csecsemőkorban ez elősegíti a jó szundítást.
Mikroébredés
Az ember éjszakánként, alvás közben átlagosan ötször-hatszor is felébred. Ez az egy-két másodpercig tartó fennlét szinte nem is tudatosul bennünk, olyan hamar visszaalszunk.
Ám, ha valami zavar van az életünkben – megoldatlan probléma, nyomasztó gond vagy csak kényelmetlen az ágyunk –, nehéz a visszaalvás. A picik is felébrednek ötször-hatszor éjszaka, de szerencsés esetben ők szintén visszaalszanak. Ám, ha a környezet más, mint amelyben elaludtak, ez aggodalommal töltheti el őket, és ilyenkor felsírnak. Ezért van nagy jelentősége annak, hogy ne a karunkban, hanem az ágyukban aludjanak el.