A gyerekek csont- és ízületi elváltozásai közül a lúdtalp után a gerincferdülés a második leggyakoribb megbetegedés.
Száma feltűnően megemelkedik iskoláskorban, nyilvánvalóan nem függetlenül a gyors növekedéstől, az iskolában – rossz padokban és testhelyzetben – töltött napoktól és a cipelendő súlyos iskolatáskától. Sajnos az okokat illetően még ma is sötétben tapogatózunk, hiszen az esetek több mint kétharmada ismeretlen eredetű.
Mielőtt a kóros görbületekről beszélnénk, meg kell említenünk, hogy a gerincoszlopnak fiziológiás, „egészséges” görbületei is vannak. Ezek fontosak a rugalmas járáshoz, a felegyenesedett ember állásához és teherviseléséhez. De e görbületek mindig előre-hátra alakulnak ki, és csak meghatározott gerincszakaszokon, meghatározott szögben normálisak.
Oldalirányban
A gerincferdülés hátterében örökletes tényezők is állnak, sőt, azoknak van meghatározó szerepük. Különösen érvényes ez a megállapítás a lányok oldalirányú gerincgörbületére, elterjedt latin eredetű szakkifejezéssel a szkoliózisra. Ilyenkor a háti gerincoszlop nemcsak oldalirányban hajol el, hanem a csigolyatestek a saját tengelyük körül is megcsavarodnak.
Ez azzal a következménnyel jár, hogy bordapúp alakul ki, azaz a hát egyik oldala a másiknál jobban elődomborodik. Az aszimmetriát akkor láthatjuk, ha a gyereket felszólítjuk arra, hogy gömbölyű háttal hajoljon előre. Már a szülő is felismerheti a törzs-kar háromszögek aszimmetriáját, valamint a két váll szintjének megváltozását.
Gömbölyű hát
A másik gyakori hátgerinc-deformitás az úgynevezett gömbölyű hát, a kifózis, amelynek súlyosabb formája a közismert Scheuermann-kór. Szintén sokszor látjuk a kisebb jelentőségű „lapos hátat”, amikor a gerinc normális, fiziológiás görbületei kiegyenesednek, elsősorban az ágyéktájékon. A gerincdeformitások kezelésében meghatározó az időtényező: minél hamarabb, annál jobb!
A későn észrevett szkoliózis és kifózis csontosan rögzül, azaz már gyakorlatilag kezelhetetlenné válik (műtéttel persze gyógyítható, de az fájdalmas, hosszas rehabilitációt követelő beavatkozás). Az elhanyagolt gerincferdülésnek nemcsak esztétikai következményei lehetnek: mozgásbeszűkülést, fájdalmat, súlyosabb esetben akár a tüdők kitérését gátolva légzési zavart is okozhat. Ezért a gyerekeket óvodáskortól rendszeresen szűrni kell, és szűrik is Magyarországon.
Terápia
A terápia enyhébb esetben a hátgerinc izomzatának megerősítéséből áll. Erre a speciális gyógytornák a legalkalmasabbak, illetve az úszás is nagyon jót tesz, mert vízben, lebegő testhelyzetben, a gerincoszlop jótékonyan megnyúlik. Jegyezzük meg, hogy a gerincferdüléses gyerekeket nem kell túlságosan óvni, nyugodtan tornázhatnak az iskolában, és tulajdonképpen sokféle sportágat űzhetnek (persze nem mindent: például a súlyemeléstől kifejezetten tiltani kell őket).
Fűzőben
Súlyosabb, elhanyagoltabb esetben a megerősítő terápiát erélyesebb gyógymódokkal kell kiegészíteni. Ebben fő szerephez a gerincfűző jut. Szerencsére ezek már nem a korábbi ormótlan, a gyerek életét megkeserítő, mára elavult „páncélmellek”, hanem egyénileg elkészített, könnyű műanyag eszközök. Az viszont máig érvényes szempont, hogy a fűzőt gyakorlatilag egész nap (és éjjel is) viselni kell. Csak a tisztálkodáshoz szabad levenni, napi egy-két órára. S hogy mennyi ideig kell hordani? Ez az ellenőrző vizsgálatok eredményétől függ: van, akinek fél, másoknak több évig.
Szerző: Dr. Vészi Zsuzsanna
Forrás: Anyák Lapja
Vissza a betegségek listájához