Mitől gyógyulnak a gyermekkori légúti betegségek?
Mikor gondoljunk bakteriális tüdőgyulladásra?
Képzeljük el a tüdőt, mint egy dupla esőköpenybe (mellhártya) burkolt, koronájára állított fát, ahol a fatörzs a légcsövet, az ágak a hörgőket, hörgőcskéket, a levelek azokat az apró vérerekkel behálózott hólyagokat képviselik (alveolusok), ahol a levegőcsere, az oxigén véráramba kerülése létrejön. Alsó légúti fertőzés tünetei attól függnek, hogy a fejére állított fánk mely részét érinti a fertőzés ill. vírus vagy baktérium a kórokozó.
A bakteriális tüdőgyulladás diagnózisa az orvos számára a nyilvánvaló tünetek alapján, azt lehet mondani, könnyű. A gyermek igen súlyos beteg benyomását kelti. A betegség lefolyása rövid, 1-2 nap alatt észleljük, hogy magas láz mellett jelentkezik az igen szapora, felületes légzés, erőtlen köhécselés. Betegünk láztalan állapotban is csak fekszik, étvágya nincs, sápadt, kedvetlen, orrcimpák tágulatát figyelhetjük meg (orrszárnyi légzés). Az orvosi vizsgálat során a folyamat súlyosságától függően hallható a tüdő felett eltérés. Ebben a klinikai helyzetben a tüdő léghólyagcsáit (falevelek) genny tölti ki. Attól függ a légcsere akadályozottsága, hogy a gyulladás mekkora területet érint, kíséri-e folyadékfelszaporodás a mellhártya lemezei (esőköpeny) között. Az állapotot súlyosbítja, ha a kórokozó baktérium – leggyakrabban a jól ismert S. pneumoniae – a véráramba kerül, szepszis szindrómát (azaz „vérmérgezést”) okoz. A beteg állapota órák alatt romlik, láztalan állapotban sem könnyebbül meg. A súlyos bakteriális tüdőgyulladásban szenvedő gyermek ritkán kezelhető otthon. Kórházi kezelést, vénás antibiotikum adását, gyakran intenzív osztályon történő ápolást igényel.
Annak ellenére, hogy a bakteriális tüdőgyulladás tünetei súlyos betegséget jeleznek, gyakorta számos alsó légúti vírusfertőzést tévesztenek össze gennyes tüdőgyulladással.