A beszédhibás gyermekek hetven százaléka pösze. Pöszeségről akkor beszélünk, ha a gyermek hangképzése, kiejtése eltér az anyanyelv normáitól.
Minden kisgyermek pösze a beszédfejlődés egy bizonyos szakaszában, ez úgynevezett élettani jelenség. Egyes hangok
képzése, kiejtése könnyebb, a nehezebb hangokat (legkésőbb az „r” hang képzése alakul ki) nem szabad erőltetni. Kóros pöszeségről akkor beszélünk, ha a gyermek még a középső csoport végén, illetve a nagycsoportban is helytelenül képzi a hangokat. A pöszeséget a beiskolázás előtt kell javítani, mert a beszédhiba később az olvasásban, az írásban is megjelenik. A tiszta beszéd az osztályközösségbe való jobb beilleszkedést is segíti.
A pösze hangképzés többféle lehet. Hangcserénél a gyermek az egyes hangok helyett másikat ejt: például „k” helyett „t”, „s” helyett „sz”, „l” helyett „j” hangot. Hangtorzításkor a hang nem a megfelelő helyen képződik, a beszéd például szörcsögő lesz, vagy beszéd közben a nyelv kibújik a fogak között. Lehet, hogy csak néhány hang képzése helytelen, de a pöszeség nyolc-tíz, esetleg több hangot is érinthet.
Okok
A pöszeséget okozhatja a beszédszervek (például a nyelv, a fogak) elváltozása. A háttérben lehet egy megkésett, lassabb beszédfejlődés – ilyenkor később dadogás, írás-, olvasászavar is kialakulhat. Ez gyakran öröklött, az úgynevezett veleszületett beszédgyengeség fiúknál gyakoribb. Gyakori ok a mozgásos ügyetlenség, ilyenkor a durvább és a finomabb (kéz)mozgások is ügyetlenek. A halláscsökkenés és a beszédhangok nehezebb megkülönböztetése is okozhat rossz kiejtést. Ha felmerül a halláscsökkenés gyanúja, ha megkésett a beszédfejlődés, időben kérje szakember segítségét, ezzel megelőzheti a későbbi beszédhibákat.
Szülői minta
A szülő beszédével mindig nyújtson tiszta, érthető, pozitív példát gyermekének. A környezet sokat segíthet a gyermek beszédfejlődésében, tiszta beszédének kialakulásában. A gőgicsélés, gagyogás idején fontos a biztató együttlét, a hangadás iránti kedv fenntartása, az utánzásra ösztönzés. Dallamosan, lassan, egyszerű mondatokban beszéljünk. Nem szabad a hibás kiejtést utánozni, a szülő mindig tisztán beszéljen.
Játékosan
Játsszunk a beszédhibák kialakulásának megelőzéséért! Utánozzuk az állatok, a járművek, a hangszerek és egymás hangját. A hallási figyelmet fejlesztő egyéb játékokat is kitalálhatunk: „Kit/mit hallunk? Hol halljuk?” Türelemmel végezzük a gyakorlatokat, ne erőltetve, hanem mindig játékosan, énekléssel, rajzolással, mozgással egybekötve. Ajaktornára ad alkalmat a puszidobás, a cuppantás, a csücsörítés, a pipázás utánzása stb.
A nyelvet erősíti a joghurt, a lekvár lenyalogatása a szánk széléről, a fogainkról, vagy a nyelvvel zizicukor felcsipegetése a tányér széléről, a fagyizás, a lovacskázás (nyelvcsettintés) stb. A cicát is utánozhatjuk: „Hogyan nyalja le a cica a tejet a bajszáról?” A fújó-szívó gyakorlatok a lágy szájpadot és a nyelv hátsó részét erősítik. Fújjunk könnyű papírszeletet, labdát, lufit vagy buborékot. Szívószállal igyunk joghurtot, kefirt.
Szerző: Németh Brigitta, logopédus
Forrás: Anyák lapja
Vissza a betegségek listájához