A tévézés azonban konkrét rizikófaktorokat is rejt magában. Egy néhány évvel ezelőtt végzett amerikai kutatásban kimutatták, hogy azok a gyerekek, akik napi két óránál többet töltenek a képernyő előtt, nagyobb valószínűséggel híznak el, mint azok, akik nem néznek ennyit tévét. Az elhízás pedig a 2. típusú cukorbetegség egyik jelentős kockázati tényezője. Egészen a közelmúltig ezt a betegséget felnőttkorban kialakuló kórként tartották számon, mert leggyakrabban 50 évesnél idősebb embereknél fordult elő. Az elmúlt 20 év során azonban folyamatosan növekvő számú gyerek és serdülő esetében diagnosztizáltak 2. típusú cukorbetegséget – az elhízás talaján.
Hazánkban is hasonló tendencia figyelhető meg: egyre több a 2. típusú diabéteszes gyerek. Ehhez nem csak a rendszertelen, összetételében nem megfelelő táplálkozás és az ezáltal kialakuló elhízás járul hozzá, hanem a kevés mozgás is. Egy 2001-es OÉTI felmérés szerint a középiskolások 57-%-a csak alkalmanként, a tornaórákon sportol, ráadásul csupán a gyerekek 12 %-ának van heti öt tornaórája.
Brit kutatók arra is figyelmeztettek, hogy azoknál a gyerekeknél, akik a szülők elmondása szerint napi két óránál hosszabb ideig néztek televíziót, kétszer nagyobb volt az asztma kifejlődésének kockázata. A kutatók úgy vélik, hogy a mozgásszegény életmód és a rossz fizikai erőnlét káros hatással lehet a légzőszervek fejlődésére, különösen a légutak sima izmaira.
Vagyis érdemes a csemetéinket minél gyakrabban felállítani a tévé elől, elvenni tőlük a chipset, kólát, és az egész család számára hasznosan kirándulni, labdázni, kertészkedni vagy sétálni.