A kismamák félelmei és tippek ezek elkerüléséhez
Több szempontot figyelembe kell vennünk, mikor a munkába való visszatérés időpontját mérlegeljük. Legfontosabb a gyermek érdeke, azonban kényszerítő körülmények - anyagi okok, karrierszempontok - ezt felülírhatják. Addig is a gyes ideje alatt gondoskodjunk szakmai tudásunk frissen tartásáról, olvassunk szakkönyveket.
Az első néhány hónapban a csöppség ellátása teljes embert kívánó feladat, ez köti le az anyát a nap 24 órájában (ami néha még annál is többnek tűnik...), és persze rengeteg örömöt is jelent. Aztán fokozatosan kialakul a rutinszerű menetrend, és egy kicsit már hiányozni kezd a korábban oly sokszor elátkozott munkahely, a beszélgetés a kollégákkal, a teljesítmény jóleső érzése (és a fizetés a családi kasszából).
Kismamák félelmei
Ugyanakkor szorong is az anya, vajon visszatérhet-e korábbi munkahelyére, nem marad-e le a szakmai fejlődésében, meg fog-e felelni reprezentatív munkakörében kissé kigömbölyödött alakjával? Ha elhessegeti ezen feszítő gondolatokat és nem próbálja megbeszélni senkivel, könnyen pótcselekvésekbe menekülhet, amelyek semmit nem segítenek, inkább csak tovább mélyítik a problémákat. Ilyen pótcselekvés lehet a túlzott rendmánia, a nassolás vagy éppen a drasztikus fogyókúra (ami sohasem ajánlott, de ha még tart a szoptatás időszaka, különösen veszélyes lehet a baba és a mama egészségére), súlyosabb (de sajnos nem ritka) esetben az alkohol.
Beszéljünk róla
Inkább nézzünk szembe higgadtan a későbbi lehetséges problémákkal és próbáljunk minden téren felkészülni rájuk. Beszéljük meg a dilemmákat barátokkal, kismama "sorstársainkkal" és elsősorban férjünkkel vagy élettársunkkal. Ne hagyjuk, hogy társas életünk teljesen elsivárosodjon, lehetőség szerint kollégáinkkal is tartsuk a kapcsolatot, informálódjunk a cégen belüli változásokról.
Szellemi tréning
Gondoskodjunk szakmai tudásunk frissen tartásáról, olvassunk szakkönyveket, folyóiratokat, tanuljunk nyelvet, és ha a gyermek már egy kicsit nagyobbacska, iratkozzunk be egy jól megválasztott továbbképző tanfolyamra vagy posztgraduális képzésre. Ez persze nem megy úgy, ha áldozati szerepbe sodorjuk magunkat a családban, mindent megcsinálunk összeszorított fogakkal, a picihez hasonlóan a "ház urát" is mindenben kiszolgáljuk. A lelkes nagymamák, esetenként a büszke apa, vagy szükség esetén gyermekfelügyelő segítségét is igénybe vehetjük az oktatás időtartamára. A tandíjra kiadott összeget persze nem könnyű kigazdálkodni, de ha alaposan átbeszéljük a dolgot párunkkal, meg fogja érteni, hogy ez nekünk egyrészt fontos, másrészt későbbi előmenetelünk feltétele (tehát megtérülő befektetés) - esetleg esti söréről is lemond a szent cél érdekében.
Testgyakorlás
Szellemi tréningünk mellett rendszeres mozgást is iktassunk életünkbe, ez lehet otthoni torna, aerobik egy közeli stúdióban (itt egyben mód nyílik egy kis társaséletre is!), kocogás vagy úszás. Koplalás nélkül fokozatosan visszanyerhetjük korábban megszokott karcsú alakunkat, és frissebbek, kiegyensúlyozottabbak leszünk.
Visszatérés a munkahelyre
Több szempontot figyelembe kell vennünk, mikor a munkába való visszatérés időpontját mérlegeljük. Legfontosabb a gyermek érdeke, hiszen kétségtelen, hogy a legjobb helye édesanyja szoknyája mellett van, azonban kényszerítő körülmények (anyagi okok, karrierszempontok) ezt felülírhatják. Jó kompromisszumot jelent a fokozatos visszatérés, azaz kezdetben 4, majd 6, végül 8 órás munkaidő. Nálunk sajnos ez nehezen valósítható meg, Nyugat-Európában jóval elterjedtebb.
Svédországban vagy Hollandiában számos cég alakít ki családbarát munkahelyeket. A kisgyermekes anya munkaideje egy részét saját maga alakítja ki, ha pedig társa is annál a cégnél dolgozik, átvállalhat néhány munkaórát hetente. Az elektronikus munkaeszközök rohamos fejlődése lehetővé teszi a részben vagy egészben otthon végezhető munkát, további teret engedve a rugalmasság elvének. Reményeink szerint ezek a kezdeményezések hazánkban is mindinkább elterjednek.
Ha korábbi munkahelyünk nem teszi lehetővé visszatérésünket, feltétlenül kérjük ki munkajogász véleményét. Szükség esetén ne rettenjünk vissza munkaügyi per indításától sem, persze közben próbáljunk meg máshol elhelyezkedni.
A sikeres visszatérést követően semmiképp ne szegje kedvünket, ha azt látjuk, hogy korábbi közvetlen kollégánk esetleg időközben előrelépett a szamárlétrán. Gondoljon arra, hogy Ön is élete egyik legnagyobb munkáján dolgozott, a "bizonyíték" pedig már az építőkockákat rakosgatja az oviban!
Kiss Ákos
pszichológus
Patika Magazin Online